Horváth István: Tűz-élet
Mi fájhat az ércnek?
Harangok, mért sirtok?
Rideg szemétté vált,
ami hajdan kincs volt.
De ti nem tudjátok.
De ezt csak én érzem
A fájásom rezeg.
zokog szét a térben
betöltve, kiáltva
tiltakozva, zengőn
amint botladozom
kiégett mezőnkön.
Mit kiált? „Hiába!”
Ki túlontúl szeret
lángjait úgy szítják
a vad élet-szelek.
hogy irgalmat oltva
a sorsba, izzása
fényt és melegséget
sugározzon másra.
Mit kiált? Hogy fáj ez,
és gyönyör is egyben:
Tűz-élet a rideg
közömbös hidegben.
s hogy a szivet sértik
kék jégdárda-hegyek.,
a hajdani kincsek
görönggyé vedlenek.
Mégsem ezt kiáltja:
„Ne így! Mert hiába!”
Úgy ég el, hogy korom
ne hulljon nyomába.
Forrás: A Hét, 1973. május 4.
Pusztai Péter rajza