Mondják, hogy túl sokat autózunk és túl sok húst eszünk. Fõleg marhát – olyan marhák vagyunk. S ezért tönkretesszük a Földet, unokáinknak már semmi sem marad.
Szóval az autó, azáltal meg a repülõ által kibocsátott széndioxid. Meg a hőerőművek, és amiket azok kibocstanak. Ezekről nem mond le magától senki, úgyhogy drasztikus megoldások szükségesek, felsorolok itt néhányat. Kérem is rájuk a kopirájtot.
Az erőművek: maradnak a vízierőművek, a többit be kell csukni. A vízerőművek termelnek annyi áramot, amennyi a kórházaknak kell, a lakások nem kapnak semmit. Elég a napfény. Tévé, rádió: fölösleges szórakozások. Fõzés központilag, a száját az éhes ember a holdfénynél is megtalálja.
Közlekedés lóháton és biciklin, úgyhogy mindenki a lakása közelében dolgozik majd, elmaradnak a strapás utak, több idő jut a pihenésre.
Fûtés pedállal hajtott kis házi erõmûvek által, legfeljebb télire lehúzódunk a Földközi-tenger partvidékére.
A már a levegőbe került szóndioxidot és metánt elszívó aggregátokkal összegyűjtik, technikailag már most lehetséges, korábban használt villanypóznákra akasztják fel, szilárd széndioxid tömbökben szedik össze. Tárolásukra a vulkánokat használjuk fel: amikor kilök a vulkán magából magmát, visszavonultában bekapja a széndioxid téglákat, amik előzőleg a kráterbe vannak elhelyezve. Ha nincs elég vulkánkitörés, akkor kilőjük a téglákat az űrbe – a többi a Jóisten dolga.