Ánginénak van három szép szál fia, pontosabban négy van, mert lenne a legnagyobbik fiú, csakhogy kinősül a házból, ettől nem szép fiú, felmegy Kolozsvárra, legyen szép szál fiú, beáll a zsidóhoz, ettől végképp nem szép fiú, mert elég nem szép nagygazda székely fiúnak zsidónál szolgálni, ő pedig nem bánja, szolgál nem éppen alázattal, neki is szolgálnak nem éppen alázattal, csicskása sétapálcával szaladgál utána, nyelvet mutogat, a legnagyobb fiút gróf úrnak szólítják, hogy másnap reggel mondják a Magyar utcában, mondják a Farkas utcában, mondják a Honvéd utcában, né, a gróf úr szódás, ki hinné, rossz, ha az ember beleszokik a grófságba, eközben három szép szál fiú nyomja az igát napestig, egyikük fent hál az elsőházban, második a gangon hál, harmadik a pitvarban hál, ki-ki egymagában hál, pedig Ánginé nagyon is szeretné, hogy ki-ki ne egymagában háljon gangon, szép szobában, pitvarban, vagy hol, de nem tudunk arról, hogy valamelyikük máshol hálna esetleg, mert Ánginé szeme erősen rajtuk van, akkor is a fiain, amikor egyikük kocsit gyárt, másikuk verset ír, harmadikról semmit nem tudunk, mert ha nem gyárt kocsit, nem ír verset, nem grófoskodik, honnan is tudhatnánk, s el ne felejtsük, van az Ángi portának gyönyörű szép udvarhelyszéki galambbúgos kapuja, ahogy elnézzük, fenyédi mesterek faragták, lehet, fenyédi Berde Mózes munkája, pontosan nem tudjuk, azt viszont tudjuk, hogy Ánginé megmondja három szép szál fiának, ilyen kapu alatt ki-ki csakis illő arával hajthat be egyenként, ha nem, akkor inkább mindhárman romlott magnak maradjanak, van átok is, legyen átkozott az ara, ha nem illik az Ángi portához, csak befurakodik az Ángi portára, és Ánginé vár, mindenki vár, legyen Ángi portának három illő arája; nem lesz, sehogyan sem lesz a portának arája, egy sem lesz, mert a kocsigyártót elviszi a tüdőbaj, azt is elviszi a tüdőbaj, akiről nem tudunk, a harmadik fiú verset ír, petőfiest ír, politizál, őt nem a tüdőbaj, hanem a Securitáté viszi el, végül marad az Ángi porta üresen, mindenki kimegy a domboldalra, mert Erdélyben domboldalra mennek ki, pedig akar a fene kimenni, lesz még a háznak sok gazdája, rendre azok is kimennek belőle, omlik, roskad az Ángi-ház, jön a megyei múzeum, ráteszi a kezét az Ángi portára, azt mondják jól van, ha pofoz, ha tataroz a múzeum, lesz tájházunk, állunk a megnyitón, sokan állnak még, néznek skanzent a faluban, van, aki nem érti, mit akar a skanzen ott, ahol minden marosszéki, a ház, a táj, a bűz, a száraz ágat termő fa, az ég, mert kék, valaki jóasszony tapogat, morzsol ágytakaró csücskéjét, kekeckedik, mert a kekeckedő asszony olyan, hogy megmondja, az ágytakaró szőttesnek szőttes, de nem marosszéki, a csíkos párnahuzat sem marosszéki, szóval rossz, ha tájházba nem illő dolgok kerülnek, noha meg van mondva szépen, ideiglenesen idegen, ami nem marosszéki momentán.