Nyilvános unszolásra hadd meséljek el egy nyúlfarknyi történetet Bálint Tiborról. Meg magamról.
Másodéves diák voltam Kolozsváron, izegtem-mozogtam, látszott rajtam, hogy az egyetemi hallgatónál valamivel több vagyok. Megállított Boér Géza az utcán, Kolozsváron a New York előtt a sarkon, s elbeszélgettünk arról, mit vállalnék én az ő esetleges Echinox-szerkesztősége idején.
Déry Tibor Képzelt riportja is előjött mint téma, esetleg a diákrádió magyar adásában lehetne adni belőle részleteket; az Echinox számára én Nagy Lajost ajánlottam. Egészen pontosan: egy egészoldalas összeállítást az Echinox nevű diáklap magyar oldalai számára. Nagy Lajos volt a kedvencem, az ő szimultaneizmusáról készült egyetemzáró dolgozatom is két évvel később. És tudtam, hogy Bálint Tibor…
Bálint Tibor akkor nagy név volt, nem sokkal azelőtt jelent meg a Zokogó majma, ami a mi kisebbségi irodalmunkban, a romániai magyarban máig nem fakuló alapszöveggé vált, nemcsak a kritika, hanem a közönség is szerette, a kolozsvári magyar színház színdarab-változatában játszodta. És én valahol, talán egy vele készített interjúban olvastam, hogy Nagy Lajost igen nagyra tartja, hatással volt rá.
Nosza! Van valami közös a pályája elején álló senkinek és a nagy írónak, Nagy Lajost imádjuk mindketten! Fel is kértem szóban, egy röpke látogatás alkalmával, hogy írjon róla, el is vállalta, meg is írta, hanem…
Hogy Boér Gézából lett-e Echinox-szerkesztő, nem tudom, majd ötven évvel ezelőtt történt a dolog, a Nagy Lajos-oldal tervéről biztosan állíthatom, hogy elmerült. Már arra sem emlékszem, életem száznyolcvan fokos kanyarai során hol veszett el a kézirat. Hogy elveszett-e, az én példányom biztosan, ő esetleg készített-e másolatot róla. Ha nem, örökre közöletlen Bálint Tibor-szövegről beszélek…

Gergely Tamás

1. Borcsa János:
   2019. szeptember 27. 08:49

   Igen, Boér Gézából Echinox-szerkesztő lett.

2. Bálint Júlia:
   2019. szeptember 27. 14:59

   Köszönöm szépen !!!