A földön egy könyv, kitépett lapokkal,
Elkopott térkép, piros vonalakkal.
Olvashatatlan írás, néhol egy rajz,
Egy király, vagy Isten ki nyilat felajz.

Ahová lehull, az lesz Rákospatak,
Pénzes pisztrángok szemében a vadak,
Belemerülnek ősi legendákba,
Emelkednek a várfalak, s a zsákba

Kincseket rejtenek el a tündérek,
Aranyerdők fölött a sziklabércek.
Griff madarak babonázzák a tájat,
Komlóson óriás alszik, s a bánat.

Feltör a remény, mint egy artézi kút,
Pacsirták dalolnak, felejtjük a bút.
Égig ér a templom, lent a hit arat.
Vetni tanít az ige, kattan lakat.

Szálka és gerenda hatalmi harca,
Gyilkos madarakat hoz a falura.
Cinegék fészküket védik, röpdösnek,
Fecskék és gólyák lassan elköltöznek.

Fogynak az öregek, sóhajt a mező,
Futó izgalom, jön tavaszi szellő.
Sokat ígér a vad szertelenség,
S néhány unokára áldást ad az ég.

Zöld rügyek pattannak, virágos a kert,
Pillangók röpködnek, a nap elhevert.
Vár-hegy árnyékában, egyre több a gyom,
Szántja a jövő, győz az imádságom.

Visszajöttek a fecskék, táncol a nap,
Gyerekzsivajt visszhangzik, és áldást kap.
Új könyvet ír a táltos, tömérdek rajz,
Isten mögött sok király nyilakat ajz.

(Krizba, 2019. június 6.)