B. Tomos Hajnal: Gyönyörű kivégzések

Ősz van ismét,
s a köznapi embernek
mi sem természetesebb,
mint levelek hullása:
áldozat-vércseppek.

De csendes estéken,
meglegyint szellője,
mintha arcunkba lehelne –
belénk nyilall a halál
lúdbőrző üzenete,
akárha táviratot küldene,
csak még nem értjük
a párhuzamos terek titkos ábécéjét.

Így aztán,
– bársonyok páholyából némafilmeket –
nézzük tehetetlen
a gyönyörű kivégzéseket.