Lászlóffy Aladár: Örökre ugyanott

Épp tántorgok valami fájdalomban.
A rádióból dzsessz vagy orgona
segít megélni s átérezni nyomban,
amit én már nem értek meg soha.

A világ kívül megtartja a rendet,
úgy körüláll, mint régi madarak
a szótalanul szónokló Ferencet
a káprázó assisi ég alatt.

Pedig én egyetlenegy szóra vágyok,
amit már soha nem mond egy halott.
De várom. S ez a titkom, kis barátok:
ezért vagyok örökre ugyanott.