Néhány éve próbálkozunk, de nem tudjuk lebeszélni, ne mind nyomja az ásót lefelé, abba kellene hagynia, mert nem egy Villány holtbiztos, annyira hitvány, villánytalan ez a föld, hogy rossz ránézni, mi csak jót akarunk, de nincs kinek beszélni, és még sok érvünk lenne, hogy miért ne ültessen, végül abban maradunk, egyszer erre fogunk jönni még, megnézzük, mire megy, megyünk is dolgunkra, időnként visszanézünk, hátha meggondolja magát, abbahagyja az ültetést, de nem úgy tesz, sőt, ellenkezőleg, a rideg fűzgyökerek helyébe nemes oltványt honosít, mert ki az a bolond, aki régi, bolondító fajtákkal kínlódna, aztán most szólnak, hogy a dolgot meg kellene vizsgálni, hozzáteszem, annak, akinek mersze van, mert itt valami különös dolog történik, egyébként vizsgálódni lugasok alatt nagyon is kellemes, mi már csak tudjuk, férfiak, a hárslevelű kezdi nyomni magából az illatát, s ha az ember ilyenkor nem vigyáz magára, az is lehet, hogy költő lesz belőle, el is mondom a haveroknak, de ők erősen tiltakoznak, mégis honnan veszem, hogy költő lehetne belőlük, mégis mit képzelek, na jó, akkor nem lesz költő belőletek, mondom a fiúknak, hanem fogalmam sincs, minthogy ő sem tudja, mit ültetett, csak annyi bizonyos, hogy az oltvány Cserey Kelemen Katalin hajdani nemes nagyasszony szőlőséből származik, ami nem jó eleve, azért nem jó, mert mondják, a nagyasszony számtalan legényt rontott meg, a völgyben azóta sok a bagariaszagú agglegény, élnek teljesen szárazon zsörtös, ecetszagú anyjukkal, gondolom, nem alaptalanul híresztelik, hogy visszajár a nemes nagyasszony szelleme, szerintem biztosan visszajár, mert mi az a két világító szem a lugasban, ami esténként, miután a Nap elfelejti, hogy nemsokkal erre járt, felfénylik, mint valami macskaszem, akármi legyek, ha nem Cserey Kelemen Katalin két szeme, most már mindenki belátja, ezt annyiban hagyni nem lehet, most pláne nem, amikor Erdély magyar népe úgy fogy el, mint a seregélyek dézsmáján a lugas szőlője, de azt is mondják, lehet, álufók kémkednek, de hát a barátunk kertje stratégiailag nem egy forró pont, mit tudna felderíteni itt a NASA, vagy inkább a CIA kelet-európai kérdésekkel foglalkozó osztálya, kérdezem, szál orosz deszántosról sem tudunk, az éjjeliőr legalábbis nem tesz ilyesmiről jelentést, és ott állunk leselkedve jó néhányan, várjuk nemes nagyasszony Cserey Kelemen Katalin két szemét kigyúlni, de nem, és nem, azt gondolom, nemes nagyasszony minket alaposan becsapott, úgyhogy sajnálom, erősen sajnálom, mert meg van beszélve, hogy kinyomjuk, kinyomjuk, mármint a nemes nagyasszony két szemét nyomjuk ki, én pedig savat viszek magammal, hogyha jelentkezik a nemes nagyasszony szelleme, azonnal fröcskölök, de nem, nemes nagyasszonytól nem szép ez az átverés, hazamegyünk teljesen letörve, miféle villánytalan földön élünk mi, ahol a lugasban a szellem nem akkor világít, amikor mi erősen akarnánk, ezért kézenfekvő a kérdésem, Erdélyben élünk még?