Darab a tűzben

Móricz Zsigmond, a pompás „Sári bíró” írója, új darabon dolgozik. A Nemzeti Színház számára írja a darabot. Valaki a múlt héten megfogja:
— Hát készül a darab, Zsiga?
— Hagyj békét a darabbal.
— Na mi az? Valami baj van?
— Kérlek szépen, a darabot megírtam, befejeztem, és eltettem pihenni a fiókba, hogy néhány nap múlva átnézzem. Át is néztem, és a darab sehogysem tetszett nekem. Annyira nem tetszett, hogy fogtam és bevágtam a kályhába. Hamuvá égett. Most pedig nagyon sajnálom. De az új már készül.
Móricz vallomásához egy intim értesülést fűzünk hozzá. A darab elégetését Móriczéknál nagy családi vihar követte, amelyet a menyecske inscenált. Neki nagyon tetszett a darab. És ez volt az első eset, mikor szerző jó darabért kapott ki.

Színházi Hét – 1910/7. szám

A Mester darabja

A múlt héten sok szó esett Móricz Zsigmondról, aki a kályhába dobta a darabját, mert nem tetszett neki. Az Újházi-asztalnál is felhozta valaki az esetet, mire a Mester a következőket mondta el:
— A Móricz esete sem új a nap alatt. Én már megcsináltam ezt még a múlt században Kolozsváron. Írtam én egy darabot fiatal színészkoromban; az Abafit dolgoztam át színpadra. Nem akartam mutatni senkinek, hanem elvittem Brassai bácsihoz, aki jó ismerősöm volt, mint egy jóbarátom darabját.
— Bátyám — mondtam neki —, egy jóbarátom írta ezt a darabot. Ő maga restellte elhozni, én hoztam el elolvasás és véleményadás céljából.
Nemsokára találkoztam Brassai bácsival. Eszébe jutott a darab.
— Elolvastam a darabot, kedves öcsémuram. Mondja meg a barátjának, hogy dobja a tűzbe. Itt a darab.
Mit volt mit tenni, hazamentem, és beledobtam a barátom darabját a tűzbe.
Máig is sajnálom…
Lehet is sajnálni. Alig volna kedvesebb emléke a magyar kultúrhistóriának, mint ez a darab: Újházi Edének, a fiatal színésznek a darabja.

Színházi Hét – 1910/8. szám