— Elvtársam — mondtam én —
nem nagy az eset:
Eljöttem, hogy megbeszéljük együtt…
— Lássuk hát, — szólt Pató —
a kérdéseket,
vessünk rá fényt, mielőtt fölvetjük!

— Ugyanis — mondtam én —
likas a tető,
s ha eső van, behull a padlásra…
— Így van ez — szólt Pató —
s tisztán érthető;
a lik révén lehet befolyása!

— De az ügy — mondtam én
nem mehet tovább:
az eső a szobába ömölhet…
— Vívjuk hát — szólt Pató —
bátran a csatát!
Harcoljunk a likat illetőleg!

— Hiányzik — mondtam én —
húsz darab cserép:
s ezért a víz nyakunkba szivárog
— Világos — szólt Pató —
hiba van elég!
Jól tudjuk, hogy vannak még hiányok!

— Tönkre megy — mondtam én —
a gerenda is…
Folytatása ez lehet az ügynek…
— Ténydolog — szólt Pató —
s látja a vak is,
gerenda és tető összefüggnek!

— Eljöttem — mondtam én —
éppen emiatt,
s jelentem, hogy szükség van cserépre…
— Fogjuk meg — szólt Pató —
bátran a likat!
Sültgalambot ne várjunk beléje!

— Cserép kell — mondtam én —
nem sok … Húsz darab.
Ne várjuk, hogy házunk mikor rogy be…
— Lendület! — szólt Pató —
elszánt akarat!
S egyéb is kell, tudjuk, persze, hogyne!

— Vigyázzon — mondtam én —
önnek lesz baja.
ha szándékkal tönkretesz egy házat…
— Biza kár — szólt Pató —
ha beomlana:
de ne féljen, lesz rá magyarázat!

Forrás: Utunk, 1954/20. szám