2007 nyarán, születésének 75. évfordulója alkalmából konferencián idézték a Déry-, Krúdy-, József Attila- és Márai Sándor-díjas Bálint Tibor (1932. június 12—2002. január 28.) emlékét a Kolozsvár Társaságban. A zokogó majom könnyei — ez volt az emlékkonferencia címe. Egyik előadó kiemelte, hogy Bálint Tibor egybemosta a megéltet a mesével, és az emberi bűnök bocsánatosságát mutatta be, megosztva műhelytitkait a világgal.
Néhányszor magam is találkozhattam vele, egyszer vendégem is lehetett Korondon. Hornyák Józseffel érkeztek, olvasótalálkozóra, este békacombos vacsorával kedveskedett két tisztelőjük, a helyi körorvos és a fogorvos. Az ínyencfalatokat albérleti lakásomban költötték el. Anyánk is velünk volt, a telet és a kora tavaszt rendszerint nálunk töltötte. A mindenre kíváncsi, írnivalóra vadászó Bálint Tibor azonnal „kiszúrta magának”, mindjárt találtak közös témát: az időjárást. Nehezen tavaszodott, lám, a békát is milyen hosszas keresgélés után találták meg a doktor urak stb. Anyám szenvedélyes olvasó volt, ismerte Bálint Tibor minden elérhető könyvét, így a Zokogó majom című sikerregényét is, de mint később szégyenkezve elrebegte, annyira izgalomba hozta az író személyes jelenléte (sosem találkozott élő íróval!), hogy zavarában nem mert holmi majomra hivatkozni, a zokogásban sem volt egészen biztos, így aztán lesz, ami lesz alapon az általa sokkal illendőbbnek tartott Síró oroszlánként kezdte dicsérni az író úr remekét; amitől a szerzőnek alig észlelhetően a magasba futott a szemöldöke, majd harsány hahotázásba kezdett.
– Hallod, Jóska? – kiáltotta Hornyáknak. – Síró oroszlán! Hát nem pompázatos? Síró oroszlááán!…
Majd látva, hogy anyám szeme bepárásodik, szörnyen röstelli a bakit, mindjárt elpityergi magát — két cuppanós csókot nyomott az arcára, és azt mondta:
— Hát, Bölöni néni, nem is tudja, micsoda ötletet adott. A következő regényemnek Síró oroszlán lesz a címe!
Későbbi találkozásainkkor sosem mulasztotta el megkérdezni, milyen a „békatermés”, hogy s mint vagyunk — és mit csinál az ő kedves „szerzőtársa” – az édesanyám. A síró oroszlán című regénye azonban egyre késett. Írt ugyan könyvet egy másik dúvadról, aki kevésbé hajlott a könnyezésre; és nem is az állatok királya volt, hanem a Kárpátok Géniusza, Hamudius.
Azt édesanyám már nem láthatja. Esetleg odaát. Ha majd találkozik Tibor úrral az égi olvasóteremben, ki tudja, milyen újabb tippel rukkol majd ismét elő.

Forrás: Más térben. Bálint Tibor (1932-2002). Komp-Press-Kolozsvár Társaság- Bálint Tibor Baráti Társaság, Kolozsvár, 2012