Cselényi Béla: Szárazföldön írok…
Becsomagolt lelkem
Szonettpapírba tekerem a lelkem,
így talán megveszik, így eladható,
így pénzt kapok érte, nincs rajta adó,
de a szonettforma sok mindent elken.
Isteni a tenger, s tenyérnyi a tó;
szegény vagyok és sehol sincsen telkem,
szárazföldön írok nagy gondterhelten,
vagyok a tényektől távol maradó,
csak egy-egy cunami nyújtja a tengert,
s azt is meg kell írni… csónakban…? bárhol;
csak a katasztrófa észrevehető.
Így készül a mű, a papírba tekert,
egy különc poétát senki se pártol,
s nem leszek immár nemzedékvezető.
Budapest, 2019. IX. 26.
a lettek nyelve
a lettek lobogóján
barnás a vörös
mint vásznon a vér
a lettek beszéde
átlátszó
törékeny
karácsonyfadísz
kettőshangzóival
villanykörték
csikorgásaival
semmihez sem hasonlít
kiejthetetlen
leejthetetlen
nagy orkán legszélén
gyarmatot ígér
s gyarmatveszélyben
omló kártyavár
lehetnek riasztó keresztjei is
hóból
orrvérzésből
Budapest, 2019. IX. 26.
Pusztai Péter rajza