Úgy követed napjaid,
mint olcsó krimi
koholt rémségeit –
(lehet, ez eddig is így volt,
csak nem ilyen bőrközelben)
ahol minden nap
eltűnik valaki rejtélyesen,
– szigetről a cápatorkú mélységekben –
de néha fényes nappal is –
s te csak lézengsz tehetetlen,
azzal a néhány túlélővel,
hiszen megszökni
rég kinyomtatott sorsod elől:
lehetetlen.
Éjjelente hallod,
mint liheg ablakod alatt a szörny,
akárha fagyos szél
a fák ágai közt,

s élezi karmait a házad falán –
lehet, reggelre
párod is lecsúszik a torkán
s te ott állsz egyedül
szemtől szembe
a hüllővérű szörnnyel,
ujjad ráfagy a lapra
s nem mered átfordítani
a következő napra.