Cseke Gábornak

Vadmalac lelkében van egy minta. A tanító néni rajzolta bele, amikor Vadmalac még kicsi volt. Mintanélküli. Mintátlan.
Amikor valamit tett vagy gondolt, Vadmalacnak át kellett azon mennie. Olyan volt ez az egész, mint egy szoros. Egy kanyon, ha idegen szót használt, mint a hágó Predeálnál:  út, vasút, Tömös szorosan egymás mellett, választani  nem lehet. Már ha Észak felé tart az ember, fontos, ugye, az irány is.
Azt mondta a tanító néni: ”Vadmalac, te most levelet írsz Gagarinnak!” Olyan idők jártak, minden kornak megvannak a tanító nénii. ”Néniji”, ahogy Vadmalac mondja.
Magában felmentette. Vadmalac a tanító nénit. Tragikus eset különben: gyereke egy idegen nyelven szólt hozzá, agyvérzés érte, minek cifrázzam.