Párhuzamosságok

Tolják a gyermeket.
Érdekli őket egy csomó minden,
ami engem hidegen hagy.
Hidegen hagyja őket egy csomó minden
ami engem érdekel.
Ilyen vízválasztó a bőgő masina.

Hogy a gyermek zongorázik.
Hogy az órán csókolóznak.

Hogy a padlóm teli van elnyűtt cipőkkel.
Hogy lerajzolt kódszámokról álmodom.
Hogy leszerelek és emlékül hazavinném
a kódszámokat az adekvát ábrákkal.
Hogy ideje volna felvételiznem,
közben már égve felejtem a gázt.

Hogy ott ólálkodik a díler az iskolánál,
s ezért sokkal jobb a katolikus iskola.

— Milyen iskolák vannak felétek? —
kérdezte rég nem látott barátom.
— Hogy megyek én innen haza? —
kérdeztem.
Mondta, hogy nem muszáj lyukasztanom.
„De akkor mit ragasztok be a naplóba,
ha nem lyukasztok?”

Budapest, 2019. IX. 30.

A söröspohár

Van egy söröskorsó alakú mustárospoharam. Abból iszom a kávét. Így, ahogy elnézem a poharat, eszembe jut, hogy régen voltam negyvenkét éves. Régen volt, hogy nem fájt, hogy nincsen titkárnőm. Kellett volna, hogy fájjon(?). Hát ennyit a nem egészen két decis söröspohárról, amelyikből iszom a kávét.

Budapest, 2019. IX. 30.