Fülöp Kálmán: Pokol és mélység
Mikor az élet
fájdalmat szül,
és gyűl a könny
a szemgödörben,
ordas éhségű
zivatar dúl,
árnyék világunk
sír az égen,
pokol és mélység
hagy nyomot bennünk –
kertmélyen
szomjazó rögök,
rideg közöny
hideg valóság:
az idő arcán
orsó pörög-
s szél zörgeti
vitorlavásznát
cikázó
villámok között…
Pusztai Péter rajza