Lajos 64 éves tanár. Annak idején ösztöndíjas diák volt Kolozsváron. Esténként kisdiákokat korrepetált matekból, hogy kevés pluszhoz jusson. Viszonylag fiatalon nősült. Negyedéves korában már jött a gyerek, még többet kellett korrepetálnia. Aztán kihelyezték egy kisvárosba. Azóta megszakítás nélkül tanít abban a legelső iskolában. Jövőre nyugdíjazzák. Ha addig nem üt be valami csoda a tanügyi törvénykezésbe, kb.1600 lej lesz a havi nyugdíja, 42 évnyi munka után.
Fia, Marcell, rendőr. Azaz csak volt, mert két hónapja nyugdíjazták. Tanulmányai befejezése után húsz évet integetett fehér kesztyűs kezével az útkereszteződéseknél, nagy ritkán megírt egy-egy jegyzőkönyvet. Most 42 éves és havonta 8500 lejt inkasszál nyugdíj fejében.
Amikor Lajos hat órai munka után otthon leül dolgozatokat javítani, Marcell akkor tápászkodik fel délutáni szunyókálásából. Atyásan megveregeti a tanár vállát és szélesen mosolyog:
– Mit csináljak, apuskám? Te, meg a lenini ideológia: tanulj, tanulj, tanulj !És te be is kaptad a maszlagot istenigazából. Vigasztaljon a közmondás, melyet gyermekkoromban folyton a fülembe szajkóztál: “A munka nemesít !”. Ha megéred, jövőre talán megkapod a kutyabőrt is.