Két vers egy témára: Albert-Lőrincz Márton és Hadnagy József
Albert-Lőrincz Márton: (Nők fürdőruhában)
Gagyi Botond festménye alá
Elhessen minden mélabú,
ha féllábú emlékek futnak ki
az árnyékvető kifutóra.
Apróbb-nagyobb hiányzó tények
szövik be az emlékezetet,
színpadon elfelejtett szöveg.
Az istenadta természetbuja szcénákat rendez be
izgalmas díszletek közé,
ott él az istenadta nő.
A tárgyak halmaza ingatag…
Leskelődnek, hajladoznak,
vidor, asszonyálmú lányok,
hiányzó álom-sorfalak.
A régi lányok, idomok,
formák meg-megingatnak,
jövő-elmenő évszakok.
Fényárba, hóhullásba,
virágporba, ködhullásba
vegyülnek el a régi lányok,
kik forró lángfürtökben égtek,
mint Juhász egyvolt szőkesége –
milyen volt…
Hadnagy József: Buja éden, férfiimával
Kiűzettünk az édenből
e buja édenbe,
ahol vége-hossza nincs a kísértésnek,
nagyobb mint volt az ősi kertben:
nem egy, számtalan alma kínálja magát
a női szépség standján…
s mennyi stand a hiúság piacán!
Strandon, utcán, főtéren
hiába hunyod be a szemed,
a selyem-puha, elefántcsont-fehér,
kreol, aranybarna, ébenfekete,
kígyóként bűvölő illatfelhőben
hullámzó gyönyörűség átsüt
a szemhéjon, mint a villanylámpa,
mint fény az ajtórésen,
mint meztelen idomok
igéző vonalai szemérmetlen
fátyolon.
Hiába feleség, barátnő, szerető –
millió csábítóbbnál
csábítóbb csomagolásban
ring eléd a Nő, mindig frissen
a mohó ösztön látomásában.
Ádám ártatlan bárány
unokáihoz képest…
Istenem, bocsáss meg nékünk,
emberfeletti a kísértésünk.
Tekints reánk – mint Dávidra tekintettél,
és Salamonra –
kegyelmed mélyre hajló irgalmával:
ők királyként sem tudtak megbirkózni
e buja éden pazar kínálatával…

Pusztai Péter rajza