Barna T. Attila: József Attila szobra a Dunaparton
Hát itt ülsz megint
méltó helyeden
a rakodóparton
ha nem is az alsó
kövén
de kellő távolságban
a gótikus háztól
bent fecseg a felszín
lassan elúszik
az ország akár a dinnyehéj
Kezedben üres kalapod
megfáradt hajléktalanok
lógatod
míg ékszereit
fényeit
idegesen
próbálgatja a belvárosi éj
Forrás: Kortárs, 2019 január
Pusztai Péter rajza