Burján Gál Enikő: Hangok
A szél
Szél vagyok Istenem adj nekem arcot
égsima bőrömön szálljon a felhő
megsebez újra a táj ez az erdő
testemen éj ragyog éj ragyog éj ragyog
adj nekem arcokat Isten a Szél vagyok
2005. dec. 10-11.
Az erdő hangja
Moszatfőzet és hópehelyoldat
tudatgőz tágulás tűzkehely olvad
féregszem erjed méregág sorvad
Angyalszárny betűktől fehér a tollad
vaspapírra írsz álmokat ásva
éjjel a ködben hogy Földanya lássa
űrmágnes -esőtől sáros a lábad,
véred a Hol is, Istené lázad.
nesztelen cipelted ide a tested,
hajadon érmék, Te vagy a legszebb,
hasztalan kiáltasz, sűrű az erdő
sámándob hallatszik, ritmusra pergő.
alvad a véred ébred a réved,
parázson járva véged eléred,
ezerszemű tölgy arcodba réved,
sikító tánccal életed kéred.
Hallgat az Őscsend, száll fel a pára
Lélegezz mélyet. Elég volt mára.
Rád súlyt a vessző, szól a kereszt
Varázsütéssel majd ő elereszt.
2007
Pusztai Péter rajza