Olyan fehér itt minden körülöttem, mintha mészbe mártották volna a tárgyakat. De csak a vaságy szélét érzem szilárdnak, melyen azt hiszem, már kora reggeltől ücsörgök. Eltűnt az időérzékem, azt sem tudom, mikor és hogyan kerültem ide. Ha lenne annyi erőm, hogy tegyek néhány lépést addig, ahol a falat sejtem, bizonyosan semmit sem találnék ott. Csak a levegőbe szurkálnék az ujjammal. Mert mondom, ez az egész fehérség körülöttem nagyon gyanús. Lehet, hogy egy kórteremben vagyok, de az is lehet, hogy valahol egy ködlepte mocsárban áll ez az ágy, és hamarosan el fogok süllyedni mindenestül.
Miért kellett nekem falhoz vágni a nyamvadt kristályvázát és azt üvölteni anyámnak, hogy én csak a kutyahúst szeretem, hozzatok nekem kutyahúst ! Ettől borultak ki és hívták az 112-őt. Most már jól emlékszem az orvosokra is. Az egyik azt mondta, szkizofrénia, a másik csak hümmögött és kétszer is felszólított, hogy mondjam: zimzum. Aztán csak a tűszúrást éreztem a bal karomban.
Ha most át tudnék vágni ezen a tejfehér semmin, és ismét kint lehetnék az utcán, ahol emberek sétafikálnak le s fel, és süt a nap és autók suhannak el mellettem, bízisten megvennném anyának azt a flancos vázát és bocsánatot kérnék, amiért üvöltöztem vele.
Ha még egyszer beléphetnék a szoba-konyhás apró tömblakásunkba, ahol minden reggel öten ültünk asztalhoz és a fürdő ajtaja előtt szinte nonstop ücsörgött valaki, talán minden a régi rendbe jönne. Anya ismét a tízliteres fazékban főzné a levest, bátyám metált bőgetne naphosszat, a húgom bezárkózna a mi egyetlen szobánkba valami jöttmenttel és nagyanyám hajnali háromkor kitárná az összes ablakot, hogy hallja a katonazenét.
De honnan tört elő ismét ez a kegyetlen, fülemet-bőrömet karmolászó tücsökcirpelés? Szétrobban a fejem !!! Mintha áramot vezettek volna az agyamra, minden porcikámat átjárja ez a cirpelés… tücsök a vánkosom alatt, tücsök a hajamban , egyre több tücsök ebben a gyapjas semmiben… hozzatok nekem kutyahúst… én csak a kutyahúst szeretem !!!!