Albert-Lőrincz Márton: (A macska)

Nyugalmamat  már egy jó ideje
fölveri e fránya cicamacska
(megmondom, követ vethettek rám,
nem nagy barátom az ebadta):

konzervek közül válogat,
s kirakja a szőnyegre a húst,
kér, dörgölődzik és elrohan,
kocsi rádudálhat, de ő csak fut,

meg nem áll, fölfut a körtefára,
vagy lustán elnyúlik a házfedélen,
beszökik az ablakon a házba,
s ágyamat kibérli, ha már álomra tértem,

lepkére les és széncinkét vadász’,
mennydörgésre válasz,, nyávogása,
ha kinn marad s a kóbor társaság
összeül a pince ablakába’,

beszakad ég s a föld is alattam,
ölbe ugrik, dorombol és nyálaz,
szúr bajszának kényes kelevéze,
szőre rozskalásznak a szálkája,

és belelehel az ételembe,
a kert földje reszket, bűzös tőle,
rápisil és belerondít folyton,
s szőrt szaggat a tüskés rózsatőre.

És én csak nézem bőszen és szegetten,
mint trópuson a láz a maláriát,
és lebegek, mint fák alatt az árnyék,
és elnézem e macskakomédiát.

---

Hadnagy József: Kertes ház, kutyával

Takaros kertes házról álmodom,
az udvaron kedves kutyával.
Őrizné kedvemet: el ne
csellengjen senki bújával…
elindítana rajta
ki tudja, hány vidám hajót,
s közben tágra nyílt
szemmel nézné
a szememben a híradót:
játszok-e vele,
sétálni megyünk-e,
haragudnék-e, ha az
ágyamra feküdne…

Csupa csont rossz hírt vet elém minden
nap e kutya világ, tán ki is dobnám
a tévét, kutyám lenne az antenna,
s a világ jobbik része a csatornám…

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ