Amikor Országimázs? című kis jegyzetemben a stockholmi magyarok botrányos szerepléséről írtam a minap, nem tudtam még a 11-i berlini esetről. Ahol az Orbán-kormány hívei Heller Ágnest meg Tamás Gáspár Miklóst, a Tageszeitung vendégeit támadták ki, amiért azok: elárulták a Magyarországot, megtámadták, illetve ketté akarják szakítani a köztársaságot. Hogy ők ketten az Orbán-kormányt támadták, s nem Magyarországot, az nem tűnt fel a tiltakozóknak, szerintük Orbán azonos az állammal.

A hír olvastán értettem meg, hogy nem a stockholmi magyarok ”érdeme” volt, hogy az állami magyar televízió megtisztelte jelenlétével a svéd fővárost, hanem hogy akciójuk egy kampány része, vagyis az a valószínű, hogy Stockholmot meg Berlint újabb nyugat-európai fõvárosok követik.

Amennyiben én lennék Orbán Viktor vagy a propaganda-miniszter, azonnal elbocsátanám a kampány ötletgazdáját és leállítanám a cirkuszt, hiszen ilyen óriási öngólt senki sem tudott eddig még lőni, az eddigi két tiltakozás talán a miniszterelnök brüsszeli csúfos szerepléséhez mérhető mindössze. Ezeknek a tévés közvetítéseknek köszönhetően ismerik meg a nyugatiak a magyar valóságot – belülről, hasonló ez az egykori Pravda-fordításhoz: franciára vagy angolra(?) lefordítottak egy Pravda-számot, akkor értették meg sokan Nyugaton, miről is van szó – Keleten.

Orbánról már állítólag több bőrt is lehúztam a Szerződésem Orbán Viktorral című sorozatban, s a stockholmi magyarokról alkalmam lesz még írni, hadd szóljak ezúttal a tévés stábról. Neveket nem tudok, nem is nevük meg személyük a fontos, hanem ahogyan abba a szerepbe beilleszkednek. Elutazni Stockholmba például, hogy ott azt filmezzék le, amint magyarok zsidóznak, kommunistáznak, hát ahhoz gyomor kell! Önmagamnak feltett kérdésem: egyetértenek ők maguk a bekiabált becsmérlő szavakkal, vagyis ők maguk is lezsidózzák azt, aki egy demokratikus Magyarországért harcol, lehazaárulóznak egy nyolcvanéves szerzőt, aki megírja saját Auschwitzát? Vagy magában mást gondol, de megjátssza azt szerepet? Vajon egy régi szerkesztőjét küldte ki a tévé,olyat, aki most bajtársakra talált? Aki eddig is így gondolkozott, csak nem vallott színt? Vagy éppen ezért alkalmazták? Mindegy, gyalázat ez mindenféleképpen.

Gergely Tamás, Stockholm