B. Tomos Hajnal: Hirdetés

Keresek egy tapasztalt pszichológust, rendezőt, színházi tanácsadót vagy bárkit, aki meg tudja magyarázni nekem, hogyan viselkedjek a színpadon, ha átlagosan száz-kétszáz, székeikben kényelmesen terpeszkedő ürge bámul rám. Mit tegyek, hogy el ne botoljak a saját lábamban, amíg a mikrofonhoz érek, mit csináljak a rongyként fityegő karjaimmal, hogyan húzzam ki magam, hogy közben ne dülledjen ki az amúgy is dagadt pókhasam, merre-kire nézzek ha végre megszólalok? Aztán hogyan küzdjem le a torkomba mélyedő karmokat, meg a homlokomig ömlő forróságot? Mit tegyek, hogy ne zavarjon a szemembe sütő reflektorfény, és az első sorban folyton köhécselő öregúr ?
S aztán végezetül hogyan gyűjtsem össze magam a százegynéhány szempárból, mely végig rám szegeződött, mintha vesémből is olvasni akarna, hogyan tépjem ki magam a teremnyi fülből, mely beitta hangomat és leste annak minden zavart elcsuklását, s aztán hogyan legyek ismét a régi önmagam, a kínzó, májat-mardosó szégyenemmel. Egyszóval keresek egy igazán bölcs szakit, aki megmondja nekem, mit tegyek, hogy soha, egyetlen istenadta cím alatt se lépjek színpadra, de még egy sebtében eszkabált vásári dobogóra sem.

2019. október 9.

Szóljon hozzá!