Hindu mese

I. Volt egyszer hat hindusztáni,
Tudásszomjtól égtek,
S elefántnézöbe mentek
(Hat vak: ez a lényeg),
Hogy megtudják, mit szeretnének,
Majd ha odaérnek.

II. Meg is botlott az Első, s az
Elefántnak esve,
Széles, izmos oldalának,
Ordítani kezdte:
„Istenem! Mint egy fal, olyan
Az Elefánt teste!”

III. A Második felkiáltott
Az agyart babrálva:
„Nicsak! ívelt, sima, éles,
Még a vak is látja,
Épp olyan e csodás állat,
Akárcsak egy lándzsa!”

IV. A Harmadik is odaér,
S épp az ingó-ringó
Ormány akad kezébe, s ö
Nagy merészen így szól:
„No lám,” mondá, „az Elefánt
Olyan, mint egy kígyó!”

V. A Negyedik nagy mohón a
Térdet tapogatja.
„Roppant egyszerű a válasz”,
Szól, „Meséink vadja,
Az Elefánt, kétségkívül
Olyan, mint egy nagy fa!”

VI. Az Ötödik a füléhez
Talált érni, s mondá:
„Még a vaknak is világos
Ez a hasonlóság:
Legyező az elefánt: nincs
Találóbb e szónál!”

VII. Ahogyan a Hatodik az
Állat felé nyúlkált,
Megragadta az Elefánt
Felé csapó farkát:
„Ah,” rebegte, „az Elefánt
Kötélszerű nyúlvány!”

VIII. Így hát a hat hindusztáni
Perelt csak egymással,
Zajongtak és erösködtek
Konok makacssággal,
S egyik sem ment sokra a kis
Féligazságával.

A tanulság
Hitvitázókat gyakorta
Háborúzni látok,
Tudatlanul tapodják a
Mesés Elefántot,
S azon veszekszenek, amit
Egyikük sem látott!

---

Forrás: Nicholas Witchell: A Loch Ness-i szörny. Dokumentumok, riportok. Metrum. Budapest, 1991.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ