B. Tomos Hajnal: Egy exkatona védőbeszéde
Tisztelt Utolsó Esküdtszék !
– Előrebocsátom – ha esetleg eddig nem jutott volna tudomásukra –, hogy az én lelkemet ellopták. Így aztán nem is értem igazán, mi, azaz ki is áll most Önök előtt, mivel tudott tény, hogy a testem (vagy legalábbis ami belőle megmaradt) ott van lenn, egy gödör mélyén. Azt sem igen értem, ki volt a bűnösebb: én, aki számolatlanul szórtam a golyókat a sok ismeretlenbe, vagy azok, akik 18 évesen kezembe adták a kalasnyikovot és a kötél általi halál árnyékában kényszerítettek ölni…
Mégis, ott, a vérmezőn, csak a lelkem felét nyúlták le. A többit otthon veszítettem el, abban a pillanatban, amikor megtaláltam a házunk romjait s alatta anyámat, akit már csak kockás köténye azonosíthatott, ha erre egyáltalán igényt tartott volna valaki. De másnap már beálltam dolgozni. Mentem minden nap az építőtelepre, a fél lábammal és a csonka fülemmel, mert össze kellett valahogy kaparni a ripityára lőtt hazácskánkat. Asszonyra, pujára már gondolni sem mertem, mert időnként előjöttek látomásaimban a tankok, röpködtek a gránátok, s akkor hetekig ágyhoz kötözve tartottak egy zárkaféle sötét zugban. Szóval, így morzsoltam le még néhány évet, amikor hirtelen megjelent az a búsképű, kapucnis úr s idecitált Önök elé. De amint látják, itt is csak utolsó vagyok a sorban, mert hogyan is jöhetne számításba egy magamfajta elvetemült, isten rengeteg szentéletű szolgája előtt ? Itt az elsőbbség az apostoloké, az evagélistáké, a pápáké, a papoké, a prédikátoroké, a szerzeteseké, az apácáké, a kolostoralapítóké, a templomépítőké, az ikonfestőké, a remetéké, a megvilágosultaké, az avatároké, a kiválasztottaké és sok más hasonlóé, akik Önöknek bizonyára, régi ismerőseik…
De most már nem is szaporítanám tovább a szót. Köszönöm, hogy meghallgatták eléggé kusza és összefüggéstelen beszédemet, bár ez itt és most, gondolom, nem sokat nyomhat már a latban. Mégis elmondtam mindent, úgy, ahogyan a dolgok történtek, mert Önök hajtják végre az LEGUTOLSÓ ítéletet, s ezen a szinten már nem lehet hazudni. Aztán megeshet, hogy az őrangyalom, akinek az volt a feladata, hogy minden léptemet felügyelje, néha elszundított s most hézagosan fog beszámolni Önöknek a velem történtekről.
Pusztai Péter rajza
2019. október 10. 04:36
Tömény Kafka. Gtatulálok!
2019. október 10. 04:49
Köszönöm szépen, Gyuri !
2019. október 10. 07:18
Ritka, tiszta irodalmat olvashattam a Káfé mai oldalán tolladból. Világos, és egyben sötét. Szép. Schopenhauer megőrizte volna könyvtárában… Ne hagyd magad. Pp.
2019. október 10. 09:48
Köszönöm kitüntető véleményed s egyszersmint bíztatásod, kedves Péter. Az Úr áldjon meg érte!