Mi legyen a kopasztott csirkékkel?!

Nem szeretett szerepet tanulni, minduntalan rögtönzött. Egy aradi szerző darabját is tönkre tette rögtönzésével Nyilasi. Inasszerepet osztottak ki neki, ezért haragudott.
Az első felvonásban volt csak dolga. Vendégek jöttek a házhoz, és neki mint inasnak, kiadja a háziasszony a rendeletet:
— Kopasszon meg tíz csirkét!
A szerepe csak annyiból állott, hogy igennel felel. A premieren zsúfolt ház, a legszebben ment minden a harmadik felvonásig. Ebben valami rémes jelenet volt, ha jól emlékszem: gyilkosság. A drámai hősnő nagyban szavalt, egyszerre csak rémülten látja, hogy Nyilasi, akinek semmi dolga sem volt már, benyit a színpadra. Izgatottan kérdezi:
— Mit akar?
— Mit csináljak, nagyságos asszony, a csirkékkel?
A hősnő majd elájult a dühtől.
— Miért? — kérdezte.
— Hát azt tetszett mondani, hogy kopasszam meg őket. Most megkopasztva, mint az őrültek, szaladgálnak az udvaron!

A közönség a rögtönzésre úgy elkezdett nevetni, hogy a darab nem mehetett tovább, s ezzel a műnek, és Nyilasinak is, a sorsa meg volt pecsételve.

Színházi Hét — 1912/11. szám