Ki nem állhatom, ha eső veri a házam oldalát, tudom, ezzel így vannak Önök is, nem is kellene ilyesmit mondanom, mert vérszemre kapnak a pléhesek, na látja, na látja, mi is így gondoljuk, mondják a pléhesek, nem is csatornások, csak pléhesek az én szememben, s mivel a pléhesek sem perfekt emberek, elszólják magukat, hogy Barótról járnak le munkát vállalni, felemás helyzetben vagyok, kellene meg nem is a csatorna, de inkább nem, ha már bevallottan barótiak ezek a pléhesek, az miért baj, ha barótiak, érdeklődnek finoman a pléhesek, még jó, hogy nem emelik meg a hangjukat, maradnak egyszerű, szerény, végül is kétkezi kenyérkereső embernek, azért baj, mondom a pléheseknek, mert a házam nemcsak félig lenne csatornázva, ha nem baróti pléhesek vernek át jó évekkel ezelőtt, azt is mondom, miként vernek át a baróti pléhesek, s ha jól nézem, éppen ők azok, akik négy évvel ezelőtt hozzálátnak a munkához s fele munka után lesznek elzavarva csak, persze, menni nem nagyon akarnak, már-már nem lehet tudni, ki van otthon, a csatornások-e vagy jómagam, szerencsére jön a mi jó Kálmánunk, nyugalmazott milicista alezredes, veretes hivatali nyelvezettel jön, erősen hitelesen emlegeti a pléhesektől erősen rettegett állami szerveket, továbbá: a csaló a paragrafus szerint így és így büntetendő, nyelvezetében a sitt is benne van, a pléhesek leverik a port magukról, veszik az ollót, az üllőt és a savat, megkérik az anyag és munka egyszeri tisztességes díját, dehogyis azt, amit időközben egyoldalúan kezdenek emlegetni, eltakarodnak azok a barótiak, csak most jönne bár a mi jó Kálmánunk, amikor határozatlanságomra utaznak a pléhesek, egyoldalúan, azazhogy senkit se kérdezve munkához látnak, felütik az üllőt, strájfolnak, pászítnak, savaznak, mi nem szilikonozunk, mint azok a barótiak, mondják ezek a baróti pléhesek, nem munka az, viszi a szót egyikük, a többiek hallgatnak, mi cinnel ragasztunk, tiszta cinpléhből dolgozunk, mondja a másikuk, karcolja a lemez felületét, lássam, nem feketedik, mert a hamis cinpléh bizony feketedik, a szóvivő pléhes nézi házam hullámpala fedelét, ócsárolja, hámlik, rossz minőség, volna neki egy autó Lindap cserepe, féláron, nem kell, hárítok, ha nem, hát nem, mozgás, szól a szóvivő a hallgatag fiúkra, kezdek kételkedni, lehet, nem is ők csatornáznak nálam évekkel ezelőtt, ezek a baróti pléhesek nem azok a baróti pléhesek, látom a mi jó Kálmánunkat caplatni felfelé, ki ez az úr, kérdezi a pléhes szóvivő, valami nagy főnök, mondom, valami generális, kérdezi a pléhes, lassan generális lesz belőle, mondom a pléhesnek, rendben vagyunk, viszlát, viszlát, elmennek, másnap esik rendesen, mintha azért esne, hogy lássam, a csatorna mellett milyen szép esőfüggöny képződik, mellé esik, mondja a szomszédom, Kálmánunk szerint a szomszédom fogalmazhatna úgy is, hogy a háztetőről lezúduló víz majdnem belecsorog a csatornába.