Garázda társaság

Bő reggeli után kél a vadász-sereg,
Készül, zajong, lovára pattan.
Kürt szól, trombita sír, vad hangzaj kevereg,
Szörnyedve áll a jámbor gazda ottan.
Még szörnyebb, midőn e lovasnép beront
A kertbe: ég veled palánk, paszuly-karók!
Saláta, hagyma, búcsút mondok,
Ég veletek, jó levesbe valók!
Megbújva volt a nyúl egy káposzta alatt.
Keresték, fölverék, egy lyukon kiszaladt.
Nem lyuk már, de nyílás, széles nyiladék,
Hol a vitézek áttörték.
Ugyanis rossz lenne, tetszik tudni,
Ha nem tudnának onnan lóháton kijutni.
A gazda dörmögi: ej, mégis csak fura,
hogyan mulat ura…
Hol e nép s e falka szerte járt,
Tett egy óra alatt annyi kárt,
Amennyit száz évig nem árt,
A tartomány minden nyula!

Zempléni Árpád

Nagybányai Hírlap, 1912. május 26.