Hűvös a tó partja, noha július, lehet elillan a nyár, megy, ahogy jön, sunyin, a horgász felkel hajnalokon, megissza a kávét, öt cigaretta, szól, elmentem, az jó, mondja az asszony és befelé fordul, nagyszájú horgász megrázza magát, pontosabban kirázza magából a reggeli nikotint, meglehetősen tömény, kérdezi, kint van-e a román, hogy kicsoda, inkább mondom, mint kérdezem, ja, ön nem idevalósi, nem, mondom, ő a románról beszél, a horgászról, aki rendszerint ott ül a túlparton, hát persze, kint van, látszik valami a felszálló ködben, magányosan van kint, mert mondják, nem tűr meg maga mellett senkit, de hát ilyen az igazi horgász, nem tűr meg maga mellett senkit, mert sokat beszél a másik, ha csak sokat beszélne, pimaszul átdob, keresztbe dob, vagy hogy kell ezt mondani, ha kapás van, gabalyodik a zsineg, gabalyodik az ideg, a kurva életbe, anyád, és nemcsak hogy ott üt a hajlott platánfa tövén, mert ha úgy tartja kedve, tesz egy mutatványt, kimegy a vízre hajló platánág végére, suhint befelé, villan a zsineg akkor is, ha nincs nyár, mert ki tudja, mi van, jó néhányszor látom, szépen hintázik az ágon, mint egy nagy fekete madár, láncdohányosként szívja a cigarettát, talán piros Marlborót, szép hajnalokon megyünk a tóra, a tatai Cseke-tóra, ilyen korán nem kel ki vízágyából az Esterházy-kastély, öreg már ahhoz, horgászok gyülekeznek, láncdohányosok, füstöl a víz, mintha a tó alá gyújtanának, főznének benne népkonyhás halászlét, figyelik a vízre hajló platánt kint van-e a román, ha kint van, akkor van kapás, ellenkezőleg megeszi a fene, indulhatnak haza, reggel a hang is, akárcsak a tolvaj, messzire ér, ha nem akarnánk, úgyis messzire ér, a tó tejszínű túlpartjáról a hajlott platán felől jön a visszhang: csóóókoljátok meeeg az ülepemeeet, a horgászok ághegyekig nyerítenek, akkor fogjunk hozzá, mondják, zuhé befelé mázsányi etetővel, szívatnak a halak kora délutánig, a nádasban amur legel, ilyen ez a magyar folklór, hasamon megfekszik az ultraibolya sugárzás, égek, ha ez így folyik, pecsenye leszek, de nem és nem, nincs jelentkezés, majdnemhogy semmi, mert mi az a szál busa, szóval mondja nekem a román, hogy ma karomnyi hosszú, erősen vörös, pikkelymentes halakat fogunk, állok a platánfánál, figyelek, s ha figyelek, megérzi, mit akarok kinézni belőle, a barmok, mondja, nem tudják, mit beszélnek, áttelepült marosvásárhelyi vagyok, mondja, a barmok, aztán még arrafelé járok, nincs kint, dobjam be, vagy ne dobjam, nincs kint, inkább kérdezem, mint mondom, kérdésemre névlistát forgatnak fejükben a horgászok, megvan, mondja egyikük, a Pistáról beszélek, gyors lejáratú tüdőrák, azóta szegény Pistaként emlegetik, sokszor bambák, tanácstalanok, közel az Öreg-tó, ott áll benne Keresztelő Szent János, okvetlen mondanom kell Pistáért valami rövidet, mondom, néznek, hogy mi van?