Az Omnibusz

(Humoros történet)

Snyicák Etele sótári mázsatiszt elhatározta, hogy naponként egy szivarral kevesebbet fog szívni, csakhogy megnézhesse Molnár Ferenc híres darabját, A farkast a Magyar Színházban. Szándékát meg is valósította, s egy hatalmas látcsővel felfegyverkezve megjelent a színház karzatán.

*
Snyicák Etele már az első felvonás közepén beleszeretett Kelemennébe, a női főszereplőbe. Legényember lévén elhatározta, hogy ilyen asszonyt keres feleségnek. A második felvonás végén titokban lemondott a nősülésről, mert belátta, hogy ő csakis egy asszonnyal lehet boldog, azzal, aki a színpadon játssza az ügyvédnét. Pedig még a nevét sem tudta a művésznőnek, mert nem volt pénze színlapra.

*
Az előadás véget ért. Bódult fejjel állt Snyicák a színház előtt. Úgy érezte, hogy ő a világ legszerelmesebb embere. Álmatagon indult meg a színház előtt álló omnibusz felé, s egy nehéz sóhajjal felszállt. A következő pillanatban mély undor fogta el. A kocsiban ott terpeszkedett Rettich Albert mértékhitelesítő hivatali főtiszt, akit ő szíve mélyéből utált.
Szeretett volna felkiáltani, hogy a Müller udvari parfümériájából való illatszerrel tegyék élvezhetővé a levegőt. De mivel az nem volt kéznél, s csak egy üres hely volt a kocsiban, kénytelen volt mégis a gyűlölt férfiú mellé ülni.

*
Az omnibusz nem akart megindulni, hogy átvigye utasait Budára. A kocsi még várt, mert vagy ötven állóhely még volt. Snyicák lehunyta a szemeit, és kéjesen gondolt arra a szép asszonyra, akit a színpadon látott. Rettich úr oly fülsértően szuszogott mellette, hogy legszebb gondolatai dacára is mérgelődni kezdett. Majd gondolt egy nagyot, és könnyed léptekkel elhagyta helyét, leszállt az omnibuszról, és visszament a színházhoz.

*
Abban a pillanatban ért a színházhoz, amikor a nagy kapuban megjelent az isteni művésznő. A fenséges nő bánatosan tekintett körül, majd, amikor meglátta Etelét, felragyogott a szeme, odalépett a kitűnő mázsatiszthez, és így szólt:
— Tudtam, hogy várni fogsz reám. Kövess.
Snyicák csak annyit érzett, hogy az arcába fut a vér a boldogságtól, s nesztelen léptekkel követte a művésznőt, aki a legközelebbi utcába tartott.

*
A művésznő egy kapu előtt megállt s bevárta Etelét. A boldog férfiú minden ízében remegve közeledett.
— Itt lakom, Etele. Itt van az én kicsi, puha fészkem, ide vártalak mindig, de te nem jöttél soha, pedig egyszer örök hűséget esküdtél nekem. Emlékszel, mikor?
— Nem…azaz nem emlékszem.
— Nem emlékszel? Nyírbogáton, a tánciskolában. Nem emlékszel?
Snyicák sohasem járt Nyírbogáton, sohse hallotta ezt a helyet még hírből sem, de azért határozottan felelt.
— Most már emlékszem. Tényleg úgy volt. Óh, de boldog vagyok.

*
A házmester kinyitotta a kaput, felmentek a művésznő lakására.
Kigyulladtak a villanylámpák, s Etele szívdobogva állt boldogsága küszöbén.
— Ülj le, Etele, én mindjárt jövök, szólt a művésznő, s eltűnt az öltöző-szobában.
Etele leült, és várt. Néhány perc múlva megjelent az imádott nő.
Megállt az ajtóban, s mint aki meg van lepetve, így szólt:
— Pardon, uram, hogy kerül ön ide?
Etele megbabonázva felelt:
— Együtt jöttünk, asszonyom. Öt perce sincs még.
— De az lehetetlen. Én egy régi barátommal jöttem fel, Etelével.
— Én vagyok az Etele. Snyicák Etele.
— De kérem, én Bruckner Etelével jöttem ide, az egykori hű táncosommal. Önt vagy félreismertem, vagy…magam sem tudom, mi történt…Ilyen tévedés, hallatlan. Uram, távozzék.
Etele térdre borult.
— Istennő, ne űzzön el, meghalok, ha elküld.
A művésznő hajthatlan maradt.
A legridegebb szavakkal illette Etelét.
— Nem, nem, nem megyek — szólt Etele, majd felugrott a földről, átkarolta a művésznőt, és csókjaival borította el a sorsában megnyugvó angyali teremtést…

*
— Kiszállni — szólt egy durva hang. Kiszállni, végállomás.
A következő pillanatban Snyicák Etele felnyitotta a szemét, s arra a keserű valóra ébredt, hogy egy omnibuszban ül, s azt az utálatos Rettich Albertet csókolja, aki a meglepetés összes jeleivel arcán, szótlanul tűrte ezt az érthetetlen szeretet-megnyilvánulást.

---

S. R.
Színházi Hét, 1913/2. szám

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ