vibráló névjegykártyák
pezsegtek
pattantak szét
mint a buborékok
ilyenek voltak
régi ajánlott verseim
melyiken vajszínű
melyiken rózsaszín
melyiken halványlila cédulával
megannyi
más-más
betűtípussal
s örvendtem ha vaegy
célba talál
házszámra lel
a versek tülekedő
önérvényesülésében

ma már tanáros
távolságtartással körmölök
a színes ragyogások
visszapattannak redőnyléceimről
vers a versből burjánzik
félistenek nélkül
a kávé érdes keserűsége
pótolja az érzelmi zuhanyt
s leülnék meglett tanítványként
ifjú önmagam elé
akinél névjegykártyája volt még
minden múzsának
telített és telítetlen
vetített színek illatának

Budapest, 2019. X. 10.