Keszthelyi György: Ketten maradtunk

Ketten maradtunk, mindössze ketten, utódom egy se,
de nem nyavalygok, nem lázadozom, ugyan miért…
járom a csendet tarkóba préselt velúrkalappal,
át- meg átfestem közben a nyomott szóközöket.

Késik a nappal, ugyanúgy késik, mint minden egyéb,
csak ez a sorokba béklyózott ritmus ne lenne
s ne dobna utánam halotti maszkot míg ezen a
zsiványtanyán egymástól lopkodunk becsületet.

2019. október 12.