Elszürkülő kék,
Szomorú ég…
Számjegyek, melyeket vízszintes vonal támaszt,
Vég.
Tarka avartakarók, mennyei színjáték,
Hegyek mögötti színes bábuk előadása megy már rég.

Tekintet csábítója,
Szív elvarázslója.
Egy kép, egy rajz, egy festmény,
A történet megóvója,
Egy időszakasz erős gazdája.

Vadan várakozik, végül vándorol.
Szépen szomorúan szállva szónokol.
Árva ártalmazott ágakat ápol,
Boldogan barkácsolna, ámbár boncol.

Ő az Ősz.
Jön, barátkozna,
De elutasítják.
Szídják.
Támadják.
Facsarják.
Eltolják.
Földhöz tiporják.
Szemétbe nyomják.
Bántják, s majd ha elmegy, bánják…