A kérdés naponta ismétlődik, feltéve, ha Bara bácsi, az éjjeliőr még esti takarodó előtt ott van a tűzoltóház előtt, kérdezzük, Bara bácsi, mi a fenéért mind gereblyélsz, mit mondhatna, azt amit mindig: azért gereblyézik, mert Bara bácsi hajdan a moravicai határvadászoknál teljesített sorkatonai szolgálatot, azért gereblyézik, nyári időben Bara bácsinak ezt naponta el kell mondania, sőt ősszel is el kell mondania, amíg a domb kontyáról lesuvad az első hó, pedig várja a fene a suvadást, kezd idegesíteni Bara bácsi ténykedése, de belátom, minek a kérdéssel öldökölni, mondom, hadd gereblyéljen, ha annyi esze sincs, mint egy gereblyének, Bara bácsi télen, ha havaz, lámpagyújtás után mutatkozik, kucsmával, subával megy le a Felszegről, kezében egy hosszú bottal kopogtat, amivel nem is diót, hanem csillagokat lehet kosztolni az égről, de Bara bácsi nem ver csillagokat, mert nem neki való a csillagverés, de hát a megélhetési ösztön, a fene tudja, Bara bácsi egészen jól elvan, nyáron gyümölcsön él, rengeteg gyümölcsön, egészen jól viszi, különösen ha érik a szilágyi, majd a besztercei szilva, ha a csillagokat nem is, a fákat a berkekben rendesen megkosztolja, ezzel egy időben rákap a kerti gyepükben kéklő szederre, ha igaz, a háztájakat is dézsmálni kezdi, ezért mondják, nem jó bakternek Bara bácsi, mert Bara bácsi belenyúl a kaptárokba, megcsapolja a lépeket, a méhészházból pedig elviszi a mézesbödönt, esténként köszönnek neki az emberek, amikor megy a koszttal a tűzoltóház felé, de hiába köszönnek neki az emberek, köszönésüket nem fogadja, csak morog valamit Bara bácsi, egyszer csak görnyedt és annál is görnyedtebb lesz, majdhogynem gurul ha jön a Tengőn lefelé, Bara bácsi elhagyja a kosztját és a tűzoltóház felé menet szokatlanul a kerítések mellett halad, szép este valaki nem tudja megállni, jó estét, Bara bácsi, mi a fene van veled, Bara bácsi mint sunyító kutya a tornácok alatt, átlépik a kerítésen, két lábra áll, né, Bara bácsi egészen megvadul, mi üt belé, mert a kölykök bosszantják a völgyben, azért Bara bácsi ekkor már nincs sehol, a kocsma felvert népe nem találja, pedig megcsapdossák jól a gyepűt másnap reggel, ahol Bara bácsi elhaladt, a patak felé vezető nyomokat látnak, de az nem lehet, mondják, hogy a tűzoltóház lakójának medvenyoma legyen, az orvvadászok szerint márpedig közönséges medvenyomról van szó, valaki javasolja, össze kellene verni a tűzoltóház harangját, csakhogy nem szól, mert repedt, Bara bácsit elfelejtik, nem is beszélnének róla, ha most ezen az őszön nem jelenik meg újra a völgyben, hozzáfog szilvafákat nyesni, termés nincs szem se, többé a tűzoltóház felé se néz – az emberek hátszámra hordják a hosszú kosztokat, gondosan elrakják a paszulykarókat, legyen jövőre, Bara bácsi paszulykaróval kezdi kosztolni a holdat, medve, mondják, de nem lehet, mert medve általában nem kosztol holdat.