B. Tomos Hajnal: Ketten – ah
Ketten bolyongunk,
mint valami versben –
sok a hasonlat,
bár a TE és ÉN
még egyedi történet.
Ketten ballagunk,
mi tagadás? elég mackósan,
de merre is?
s a kezdeti költemény
miért lesz egyre prózaibb?
Ketten kószálunk
s az útjelzők már
nem is fontosak –
egymás keze: a puha-régi,
az még mindig biztosabb.
Talán valahol írva van,
hogy meddig tart e kettős,
és hol lesz a végünk?
de addig még sok a hasonlat
s mi lassan megtörténünk.
Pusztai Péter rajza