Demény Péter: Szerelem
Vonatok tépik szét az éjszakát,
nem találod magadban a csöndet.
Nem alszol jól, pedig alszol:
lehunyt szemmel hagyod,
hogy rogyjon reád az ég.
Mindennek orvosságíze van, körülötted
elromlanak a tárgyak, valaki megint
lehetetlen zenét hallgat a fejedben.
Ami leomlik éjjel, nappal felrakjuk,
ketten várjuk az ütemes omlást.
Pusztai Péter rajza