Valahol itt kell lennie, mondogatja emberünk, eltévedt ember keresgél így a sűrűben, maga előtt hajtogat félre vékony füzeket, vesszőért járó kosárkötő ember keresi így elveszített szerszámát, itt van, mondja emberünk, amikor megpillantja a jelentkező, gyéren nőtt nádszálakat, nincs nyom, se törés, ki tudja, mikor jár valaki is errefelé, a vízpart mentén kanyarog az ösvény, többnyire horgászok tapossák, másnak nincs miért, ez az a hely, ahol a patak beleömlik a folyóba, csakhogy a Vermessy-patak más irányt vesz jó ideje, érdekes, mintha a Bekecs, s az alatta elterülő hegyi legelők vizét begyűjtő patakocska késleltetné önmagát, valamiért várna a beömléssel, közvetlenül a torkolatnál meggondolja magát, tesz kis kitérőt, valahol sűrű vadszedresben lép észrevétlen a folyóba, a hajdani beömlés fel van telve víztől hozott televénnyel, kövéren tenyészik benne valami tölcsérszerű sárga virág, reggel nyílik, este huny, enyhén szőrős indája van, ember ilyen helyen csak ne gabalyodjon, mégis gabalyodik, vadtök, mondja valaki, mert a vadtök virágja ilyen sárgán tölcsérszerű, erősen finom vörös erezettel valamikor erre járunk el a répaföldekre, a folyó melletti parcellákról parasztok vagonszámra hordnak vállon cukorrépát a téeszbe, errefelé járnak a békászó kamaszok, valamivel húsvét előtt a téglavetőktől ásott árkokból kigereblyélt békákat végeznek ki divatjamúlt alpakka késekkel, azt mondják, nagypénteken sütött békacombért Szent Péter nem húz strigulát, és a hajdani beömlésnél látunk otthagyott ágasfát, valamikori pecázó emlékét, amikor még nyílt a hely, át lehet látni a túlsó partra, amikor még lassú, sötétzöld vízből néz vissza a horgász mása, ha a tükör felé hajol és a szép lány is látja magát benne, most meg furcsa, eltűnnek a mély vizek, a beömlésnél mint a szélvész, úgy sodor a súgó, csak a márnák, ha egyáltalán, és sebesen viszi a víz a potyogó vadalmát, járunk hát erre hajdan répát egyezni, gyakran a folyóra ivóvízért, a korsó szája buborékokat vet, irtózunk a folyóra járni, mert híre kel, tébolyult remete lakik a berkekben és furulyál, nem tudni, kinek mit furulyál, egyszer csapat legény jön a répaföldről, látják, a völgy legszebb leánya megy vízre ruhát öblíteni, eladó, mondja egyikük, eladják egy csótánynak, mondja másikuk, le kell a csótányt szöktetni a patak hídjáról, megegyeznek, le kell ugratni a patak hídjáról, mert a csótány mindig este jön, vállán tangóharmonikával jön, nem is tudom, csótány-e, aki szépen tud tangóharmonikázni, a legények ülnek a szemközti kukoricásban, hallgatnak tangóharmonikást, másnap a völgy legszebb leánya fehérneműt, sok kis színes apróságot öblöget a túltparti kőbánya dolgozói átjönnek a vízen, hogy az innenső parton szedjenek sok színes kavicsot, mondják, erősen szép leány, a csótány pedig erősen csúnya, később még csúnyább lesz, nem érti senki, hogy lehet.