A Szörny létezését alátámasztani látszó bizonyítékok közül a fotók és filmfelvételek állnak a legnagyobb becsben – föltéve, ha valóban a valóságot ábrázolják és nem manipuláltak.
Ilyen fotónak tartják azt a felvételt, ami a megérdemeltnél nagyobb publicitást kapott. A neve: „a Sebész fényképe”. Készítője bizonyos Wilson alezredes, amúgy szülész-nőgyógyász, a második világháborúban a Királyi Tűzérségnél szolgált, majd Ausztráliában telepedett meg és 1969-ben elhunyt.
Furcsa személyiség volt: nem szerette a feltűnést, így felvételeiről sem szívesen nyilatkozott. Amit az általa készített fotó-dokumentumokról tudni lehet, az a felesége és korabeli sajtójelentések segítségével maradt fenn. Szörnyfigyelő tevékenysége megéri, hogy részletesen is megismerkedjünk vele.

A Sebész

„Wilson alezredes és a thornbury-i születésű Maurice Chambers béreltek egy vadmadár-vadászterületet Inverness közelében, a Beauly torkolatának északi partján. Mivel Wilson alezredesnek volt néhány ráérő napja 1934 tavaszán, úgy döntött, hogy egy barátjával északra utazik, hogy meglátogassa a vadászterületet, és készítsen néhány fényképet a vadmadarakról és vonulásukról. Bérelt hát egy teleobjektívvel felszerelt negyedes (8,2 x 10,8 cm-es képeket készítő) fényképezőgépet.
A szóban forgó napon, április 19-én észak felé autóztak a Loch Ness-tó felett vezető új autóúton. Reggel 7 és 7.30 között Wilson alezredes Invermoristontól körülbelül 2 mérföldnyire, egy kis patak közelében, egy, a tó vízszintje felett körülbelül 100 láb magasságban fekvő, fákkal szegélyezett hegyfokon leállította az autót. Egyik levelében így ír a továbbiakról: »Átmentem az árok túloldalára, és néhány yarddal lejjebb, arccal a tónak megálltam a lejtőn; ekkor élénk mozgást vettem észre a vízen, úgy két-háromszáz yardnyira a parttól. Talán egy percig figyelhettem, amikor valami megjelent a felszínen. Barátom felkiáltott: — Te jó Isten, a Szörny! — Odafutottam a néhány yardnyira parkoló autómhoz, magamhoz vettem a fényképezőgépet, azután leereszkedtem a meredek töltésen – barátom körülbelül ötven yardnyira állt onnan –, és arra a vízen mozgó valamire fókuszáltam a gépet. Nem tudtam, mi lehet a tárgy, mert – amatőr lévén – túlságosan is lefoglalt gépem kezelése.«
Wilson alezredes négy felvételt készített körülbelül két percen belül, s ezalatt a tárgy teljesen eltűnt… Amint Invernessbe értek, Wilson alezredes elvitte a négy lemezt… a helyi gyógyszerészhez, ahol előhívásra átadta őket George Morrisonnak. Eközben Wilson alezredes arra kérte Morrison urat, hogy különös óvatossággal kezelje a lemezeket, mire az megjegyezte: „Csak nem a Loch Ness-i Szörnyet vette le?” Wilson alezredes erre azt válaszolta, hogy talán. Még aznap elkészültek a lemezek. Az első kettő üres volt; a harmadik, a híres felvételen mintha egy állat felemelt feje és nyaka látszana, az utolsó pedig a vízben eltűnő fejről készült. Morrison úr tanácsára Wilson alezredes eladta a legjobb kép közlésének jogát a Daily Mailnek, amelyben az meg is jelent 1934. április 21-én… Wilson alezredes …tulajdonképpen sohasem állította, hogy a „Szörnyet” fényképezte le, mindig csak annyit mondott, hogy egy tárgyat fotózott le, amely a Loch Ness-tó vizén mozgott…

A „Tárgy” felbukkan a tóban…

…Figyelmet érdemel Wilson alezredes elfogulatlan, objektív véleménynyilvánítása…Pusztán annyit közölt a tényekből, amennyire sikerült visszaemlékeznie. Ezután nem kívánt tovább szerepelni az ügyben.”
A könyv szerzője szerint ezek rendkívül értékes képek, mert szigorú ellenőrzésen mentek keresztül, amely kizárt mindenfajta hamisítást. E képek elkészítése tette lehetővé, hogy 1934 nyarán sor kerüljön az első komolyabb szakértői vizsgálatra az Eagle Star and British Dominions biztosítótársaság elnökének kezdeményezésére és pénzügyi támogatásával. Kibéreltek egy tó melletti kastélyt, s fényképező expedíciót indítottak a tó mentén.
„…Húsz munkanélküli férfit szerződtettek az invernessi munkaközvetítő hivatal révén. Biztosítási lapjuk foglalkozásrovatába valamennyien a »Szörnymegfigyelő« címet írták, amelyet annak rendje és módja szerint be is jegyzett az Egészségügyi Minisztérium.
Minden embert felszereltek egy távcsővel és egy Kodak fényképezőgéppel. Heti 2 fontot fizettek nekik, és tíz guinea jutalmat ígértek mindazoknak, akik jól sikerült képet készítenek. Két autóbuszt béreltek, és ezek július 13-ától kezdve öt héten keresztül minden reggel 8 órakor a helyszínre szállították a munkásokat Invemessből.
Tizennégy férfit állítottak fel az északi, hatot a déli part mentén. Ezek minden nap este hatig figyeltek állomáshelyeikről, ekkor visszavitték őket Invernessbe, hogy jelentést tegyenek a sajtó képviselőinek, akik az Eagle Star hivatali helyiségei előtt várakoztak.
Az expedíció folyamán összesen tizenegy viszonylagosan tiszta észlelést jelentettek, és jó néhány fénykép is készült. Az egyik legjobb megfigyelést P. Grant úr tette augusztus 12-én délelőtt 10.45 körül az abriachani mólóról. Napi jelentésében a következőket írta: »Úgy láttam, a tárgy a parttól körülbelül 120 yardnyira tűnt fel a vízben. Nem volt nálam se szemüveg, se fényképezőgép, de tisztán ki tudtam venni a szörny fejét; olyan volt, mint egy kecskéé. A feje tetején volt két csonk, így egy letört szarvú birkára emlékeztetett. A nyak körülbelül 40 inch hosszú volt, és a nyak és a test találkozásánál mintha lett volna egy daganat, ami egy madár telt begyére hasonlított. A test színe a fekete és a sötétbarna között volt, és alul világosabbnak látszott. A bőr szemlátomást sima volt, a mintázata pedig olyan, mint egy gyíké. Mintha uszonyok lettek volna az állat testének elülső részén, de ezeket egyenesen előre nyújtotta, nem használta őket. A szemei helyén csak vékony réseket láttam, olyanokat, mint egy stoppolótű hurka. Körülbelül öt percen át figyeltem a lényt, mielőtt alámerült. Körülbelül 8 mérföldes óránkénti sebességgel mozgott, és sem hullámzást, sem örvénylést nem keltett a vízben, de amikor eltűnt, légbuborékok jelentek meg előtte és mögötte. A test 20 láb hosszú volt.«”

(Folytatjuk)