Iancu Laura: Feltámadás
szemem már nem látja a formát,
szemem a mindent látja:
köd van. Piros kendő fejeden, de
anyám, vasárnap a világ
éppoly szomorú, mint a karácsonyfa
alá szorult porszemek;
kialvó tűzben félig sült tökre
rakódó harmat;
mint egy fal, melyet lebontani sem érdemes;
ki arról álmodik,
hogy sose végső a forma,
mindig más felhőt
tör majd át
a hulla
Bárka, 2009/6. szám
Pusztai Péter rajza