A statisztika szerint, 1933 májusa és 1934 májusa között 58 szemtanú számolt be arról, hogy személyesen látta a Szörnyet. Sok ez, vagy kevés – nehéz megállapítani. Annyi tény: a kíváncsiak tömege már nagyon szerette volna a saját szemével megtapasztalni a Loch Ness-i élőlény létezését.
E felfokozott, sikerváró hangulatban nem csoda, hogy az Eagle Star felbérelt megfigyelőit máról holnapra szélnek eresztették, az egy Fraser kapitány kivételével, aki kivételezettként egy segédjéverl folytathatta a vadászatot a tó környékén. 1934. szeptember 15-én rendezkedtek be a felső út alatt, az Urquhart-kastélytól északra, állandó megfigyelésre. Így számolt be később a történtekről:
„Észak felé néztem, és akkor észrevettem valamit a vízben, körülbelül háromnegyed mérföld távolságra, mindjárt az Urquhart-öböl bejáratánál. Nem emlékeztem rá, hogy lenne ott valami szikla, így hát vettem a távcsövemet, és megvizsgáltam a tárgyat. A meleg, párás időben nem lehetett nagyon tisztán kivenni a dolgokat, de azért láttam egy sötét tömeget a vízben. Leginkább talán egy felfordult, lapos fenekű csónakhoz hasonlíthatnám. 15 láb hosszú lehetett, és sötét volt a színe.
Gondoltam, akár le is filmezhetném, úgyhogy vettem a filmfelvevőt, belenéztem, megnyomtam a gombot, és szerencsére működni kezdett. Körülbelül két percig filmeztem, azután feljött valami a mélyből, habos vízpermet csapott fel, és a tárgy eltűnt.”
Londonban, az állomáson már vártak a filmre a Kodak emberei, akik előhívták. Több zoológus is megtekintette, s mindjárt rásütötték, hogy az nem más, mint egy fóka. A Linné-társaságban hosszasan meg is vitatták a képen látható tünemény milétét, de nem jutottak elfogadható eredményre.
Eközben Fraser kapitány sem ült ölbe tett kézzel. Minderről 1973 nyarán mesélt a könyv szerzőjének: arról, „hogyan sorakozott annak idején 200 autó mögötte az úton, utasaik kiszálltak és szemüket meresztgetve lesték minden mozdulatát. »Ha jobbra fordultam, mindannyian jobbra fordultak. Rámulattam valamire, és mindjárt pokoli lárma tört ki — ennél mulatságosabbat el sem tud képzelni!«… Egy napon két nagy autó állt meg az úton, és az utasok lementek hozzá. Közöttük volt egy nagy angliai város egyik vezetője is. »Megkérdezte tőlem, mikor fog feljönni, én meg azt válaszoltam: bármelyik pillanatban… Az órájára nézett, és azt mondta, várnak egy órát. Miután eltelt az egy óra, zaklatottan odajött hozzám, és így szólt: – Tudja, hogy most börtönbe csukhatnám magát amiatt, hogy idecsalja az embereket?!« Először persze azt hittem, viccel, de nem — halálosan komolyan beszélt. Megmondtam neki, hogy nem volt kötelező idejönnie, mire nagyon felháborodott, és elviharzott.”
Fraser kapitányt főleg a brit látogatók bántották. „Úgy tekintettek az ügyre, mint az évszázad legjobb viccére. A külföldiek, főleg az amerikaiak, sokkal komolyabb érdeklődés tanúsítottak… Két látogatója — emlékezett vissza Fraser —, egyenesen Ausztráliából érkezett, hogy eltölthessen néhány napot a Ness-tónál. »Egy másik alkalommal találkoztam egy amerikaival, aki egy New York-i újságot tartott a kezében. Angliában akkoriban a Queen Mary, vízre bocsátása volt a nagy szenzáció. Ezt egy képpel illusztrálták az amerikai lapban, ezzel szemben a Loch Ness-i Szörny legújabb megjelenéseinek négy oldalt is szenteltek”.
Az expedíció fölkeltette V. György király érdeklődését is, sőt, a királyi család tagjai többször ellátogattak a helyszínre…
1935 végére kezdett terhes lenni a helybeliek számára a felfokozott hírnév. A Szörny kapcsán ugyanis a közvélemény egy része a helybeliek iszákosságát tette felelőssé – valahányszor felröppent a hír, hogy újra látták Nessie-t, jött rá a replika: hát persze, a részegesek! A tó menti városoknak rendre rossz hírét keltették, sőt mozifilm is készült A tó titka címmel…
Úgy tűnt, hogy 1934 végére érve a téma kimerült, nem tudott semmi újat nyújtani, már csak a helyi lapok érdeklődtek iránta.
„1938 augusztusában húsz kalandorból álló magántársaság bejelentette, hogy elindulnak a Loch Ness-tóhoz, hogy szigonyokkal, puskákkal, motorcsónakokkal és hálókkal megöljék és elfogják a »Szörnyet«. Szerencsére a helyi rendőrség és a Halászati Testület közbelépésére lemondtak a tervről. Az eset hatására egyesek újra követelni kezdték az állatok törvényes, jogi védelmét.”
Az angol hatóságok azonban nem reagáltak az ilyesfajta követelésekre, bár tudomásul vették a Lény hírét…
1938-ban egy haditengerészeti kapitány Loch Ness-i Szörny Kft. létrehozását kezdeményezte, részvénykibocsátás mellett, de az érdeklődés jobbára spirituális volt, összevissza ugyanis csak 90 fontot jegyeztek az emberek a Kft javára. Negyed századnak kellett eltelnie ahhoz, hogy egy hasonló vállalkozás megszülethessen…

(Folytatjuk)