Berszán Örs: Lépcsőház
Ajtó nyikorgása,
Vad hangoskodása,
Életre törése,
Valami elérése…
Ez az új vendégnek a kérése.
Visszhangzó kopogás,
Élénk dobogás,
Forró, sebes lépés,
Gondolatkeltés,
Majd a várva várt emelkedés.
Egy, kettő, három.
Már az úton,
Halad az idegen,
Fokozatosan, szépen,
Gondolkozik a témán, a szerepen.
Öt, tíz, tizenöt.
Ígéreteket köt,
Majd lépeget,
Mindenfelé nézeget,
Rövidesen jön már az élet.
Húsz, harminc, negyven.
Elkötelezetten,
Halad, egy a célja,
S ha megoldhatja,
A csúcsot is megláthatja.
Hatvan, nyolcvan.
Baj van.
Majdnem a csúcson van,
De megtorpan.
Megáll, pihen, fáradtan.
Újra megindul,
Már a kilencvenen is túl,
Halad lassan, egyesével,
Nincs már baj a sötétséggel.
Majdnem fenn van, nagy reménnyel…
Kilencvenkilenc majd száz.
Fék és gáz,
Itt a ház,
Jön a láz,
Épült, most szépül,
És életre kelt, végül…