Kiss Székely Zoltán: Ódon
Üveges szemeivel
rádnéz
a házam.
A kilincs (kezem) kézen fog.
Dohos szagok pácolnak
barna félelmet
beléd
és lila gondolatok
cincognak
sötét sarokban.
Egyetlen elárvult terem.
Valahol falépcső nyikorogna
a mennyezet felé.
Friss örömödnek fáj
rozogasága.
Ne félj.
Kapaszkodj
lépcsőm (létem) korlátjába.
És úgy lépj mellém, ahogy száj szorul a szájhoz.
Pusztai Péter rajza