KOLLÁZS LÁSZLÓFFY CSABA VERSEIBŐL

elhiheti kisasszony hogy szinte hihetetlen
a vakhit éjszakánként önmagáért aggódva felriad
valami visszafog valami hajt előre
koszos katonazubbonyban didergünk
halk léptekkel oson a pőre remény
alvadt vér megfeketült vér sehol

piros vércseppek a fehér inggalléron
vegye úgy kisasszony hogy Szindbád ifjúsága elszállt
szövegeket átírták a kacagógörcsök
a kacagó gerle viszont
könnyen megszelídíthető még felnőtt korban is
ha megrémül szárnyaival védekezik

mondok egy titkot kisasszony
a törött fogpiszkáló nem hoz beteljesülést
törött szárnyakat semnöveszt
nyújtózkodik bennem a tenger
aki hulladékában hasaltatott
cipőmből hazafelé tartva csordogál a víz

durván ostobán felhasított térben
kelet-európai törpe diktátor körülhatárolhatatlan
a víz elmossa az utakat
depressziós hullám ragad magával kisasszony
van idő visszaaludni amíg naapa mesél
a szemétdombra eszement ügynökök rögeszmék loholnak

szörnyűségek ábrái kivetülnek
a csorba üveg elvágja a romantika vadhajtásait
mind jóllakunk vagy meghalunk
és ehhez mennyi türelem kell
amíg fekete bélésébe gabalyodva elnyel az örök árnyék

Forrás: Tiszatáj, 2016. november (11. sz.)