Nászta Katalin: üres a táj

itt a pillanat: minden epés
faragott rímek szúrnak –
nincs aratás – nem volt vetés

földből árvalányhaj kandikál
szél fújja, megdől
göröngyök alatta
mi történt – ki értené
pusztul a határ

megbomlott, kifordult az ész
szakadt, agyontaposott, rongyos
a ritmus, a rím, a tánc
a gondolat tépett szárnyú madár
hajnalt hazudó kerge álmok
az értelmetlen szélben
üresedik a táj