„Hazudtok, loptok, harácsoltok”, olvasta a Koma Vadmalacékhoz menet. Nem egészen értette a dolgot – egyrészt nem tudta, mi az, hogy „harácsoltok”, de már a hangalak is megijesztette. Főként a ”cs” a szó közepén, úgy fájt neki, a lelkének, mintha elharapta volna a nyelvét. A „hazudtok, loptok” olvastán pedig a farzsebéhez nyúlt, nehogy kihúzzák a bugyelárisát, cincogott ugyanis benne annyi pénz, hogy vacsorát vásároljon belőle.
Még Vadmalacékhoz is úgy állított be, háttal, nehogy valaki meglopja.
Az világos volt számára, hogy nem neki szól az üzenet, vagyis nem ő hazudik meg lop, de akkor meg ki?