A Komát nem hagyta nyugodni, amit látott. Pedig már bent ült Vadmalacéknál, zilált idegállapotára való tekintettel Vadmalac még azt is megengedte neki, hogy a kedvenc foteljébe üljön, hadd felejtse el a Hazudtok, loptok, harácsoltok – plakátot, amit az utcasarkon látott, sőt, Malacka megkínálta a gyereknek készített tejberizsből, hadd felejtsen.
– Kik hazudnak, lopnak? – kérdezte kétségbeesetten. Ekkor derült ki, mennyire él a lelkében a tízparancsolat.
Azok, akik körülötte élnek, az elfajzott társadalom? S hogyha úgy igaz, hát az bűn, kollektív bűn.
– Így van, Vadmalac? – tette fel a kérdést barátjának, mentorának. – Meg fogunk bűnhődni érte?
Vadmalac magához ölelte komája fejét, majd meleg hangon mondta: – Hadd el, hadd el.
S mert látta, hogy a Koma még mindig izgatott, hozzátette: – Ne se törődj!