Iulian BOLDEA
(1963)

întotdeauna

întotdeauna am crezut că drumurile nu duc nicăieri
că pietrele pe care calc au înţelesuri oarbe
că universul se recompune în fiecare dimineaţă
din cioburile universului de ieri
am crezut că metafizica e rodul unei înserări
sau al unui rest nenumit de uitare
am crezut că visul pipăie imposibilul mai temeinic
decât gândirea trează golită de irealele noastre trăiri
întotdeauna am crezut că durerile
ne aparţin prea puţin
nouă celor care le îndurăm
şi că viaţa trece pe lângă noi
penumbră sensibilă
a tot ceea ce am negat
vreodată

mindig

mindig azt hittem, hogy az utak nem visznek sehova
hogy a köveknek, amelyekre lépek, nincs értelmük
hogy a világegyetem minden reggel újraépül
a tegnapi világegyetem cserepeiből
azt hittem, a metafizika egy esteledés gyümölcse
vagy a felejtés meg nem nevezett részéé
azt hittem az álom alaposabban kitapogatja a lehetetlent
mint az éber gondolkodás, melyet irreális élményeink ürítenek ki
mindig azt hittem hogy a fájdalom
nem is tartoznak hozzánk
akik megéljük
és hogy az élet elmegy mellettünk
érzékeny árnya
mindannak amit valaha
megtagadtunk

Fordította Demény Péter

Forrás: Apa şi puntea / A folyó és a híd. Ed. Ardealul, Tg. Mureş, 2019.