Bölöni Domokos böngészője
Halló! Én imádom önt…
Vagy két hónappal ezelőtt minden áldott nap egy női hang jelentkezett Csortos Gyula telefonján. Konokul és következetesen minden áldott nap, pontosan ugyanaz a nő jelentkezett Csortosnál és randevúért esedezett. Csortos, aki különben is elég ostromnak van kitéve a nők részéről, nem tartózkodhatott egy óra hosszat lakásában, hogy a telefonos nő ne csöngette volna föl és le ne adta volna a napi szerelmi vallomást. Hősünk azonban rideg volt, mint egy kőszent, és az ismételt sürgetésre ismételt visszautasítással válaszolt. Egy szerelmes-színésztől sok ugyan ennyi állhatatosság, de Csortosnak elvei vannak, hát ő mindég ugyanazt válaszolta.
Egyszer aztán az történt, hogy Földes Imre odaadta Csortosnak darabját, a Halló!…-t, hogy olvasná el. Csortos hazavitte a darabot. és mentől tovább olvasta, annál jobban meg volt lepve.
Tudniillik — hisz önök is tudják — Földes Imre nagy sikerű darabja éppen ilyen motívumból indul ki. Egy nő minden nap fölhívja a darab hősét, a főhadnagyot, aki azonban nem olyan rideg szívű, mint Csortos, mert szerelemre lobban az ismeretlen nő iránt. De a szituáció ugyanaz.
Épp ezen tűnődött Csortos, amikor megszólalt a telefon. Talán nem kell mondanunk, hogy ismét a rajongó nő jelentkezett. Csortos gondolt egyet, és szóba ereszkedett őnagyságával. Sőt több történt. Amire az ismeretlen nő nem számított, a kitűnő színész, eddigi álláspontját feladva, tüzes szerelmi vallomásba fogott. Őnagysága majd elájult a gyönyörűségtől, Csortos pedig folytatta a vallomást. Szikrázó szavak röppentek egyik telefonállomástól a másikhoz, gyönyörű képek, lázas gondolatok, virágos szavak, ahogyan csak egy igazi szerelmes férfiú tud beszélni.
A telefonos nő egészen odavolt.
Ugyebár találkozni fogunk? Ugye eljön? — szólt, amikor Csortos befejezte vallomását.
Nem — felelte Csortos —, Ön fog eljönni Földes Imre darabjához, a Halló!…-hoz, miután mindaz, amit én most Önnek elmondtam, Földes Imre darabjában van. Onnét olvastam föl.
Mindketten letették a kagylót, és mindketten levonták a tanulságot. Csortos leszereltette lakásából a telefont, őnagysága pedig…Hogy őnagyságával mi történt, azt pozitíve nem tudjuk de tény, hogy Csortos a Halló!…premierjén kapott egy csokrot ezzel a fölírással: „Egy hölgy, akit Ön leszoktatott a telefonálásról.”
Színházi Élet, 1913/36