Töténetek Loch Ness-ből (11)

A második világháború kegyes volt Loch Ness népéhez. Nem sokkal a világégés befejezése után látványos észlelésről számolhatott be egy hölgy, aki nem akárki volt, hanem egy leendő brit kormányfő (Harold Macmillan) sógornője, aki barátnőivel és azok gyerekeivel utazgatott éppen a tó körül. Egyikük arról számolt be, hogy 1957. június 16-án, vasárnap „éppen az Urquhart-kastélyt mutattam a gyerekeknek, amikor egyikük megkérdezte: —Az ott egy szikla? —Végigtekintettem a vízen, és megláttam valamit a tó felénk eső részén, szélességének körülbelül az egyharmadánál. Rögtön tudtam, hogy a parttól ekkora távolságra nem lehet szikla, így lehúzódtam az autóval az út szélére. Ekkor a »szikla« rendkívüli gyorsasággal elmozdult és észak felé indult, azután néhány másodperc múlva az út menti növényzet el is takarta a szemünk elől. Mindannyian lesiettünk a vízpartra, de addigra a tárgy már eltűnt. Viszont hatalmas hullámverés keletkezett a nyomában, a hullámok hamarosan vadul kicsaptak a partra, és az egyik gyerek ettől megrémülve elszaladt. Valamennyiünket megdöbbentett a tárgy sebessége, és az, hogy milyen nagyon felkavarta a vizet.”
A látvány nem tartott sokáig, viszont jól kivehetően feltűnt a két púp, amit alaposan megfigyelhettek.
Aztán akadt olyan szemtanú, aki azt vallotta, hogy egyetlen délutánon háromszor is útjába akadt a Szörny… De olyan szemtanú is jelentkezett, aki meggyőzően hajtogatta: nem kell minden dologgal foglalkozni, amit a tóval kapcsolatban tapasztalunk… (Mintha csak valami baljós következménytől tartana…)
1958 októberében egy autóbusz huszonhét utasa számolhatott be arról, hogy látta a tóban lévő élőlényt, s a BBC egyik adásában be is számoltak az észleltekről.
Ám ha az eddigiek nem voltak eléggé meggyőzőek, íme még két történet:
1957. június 16-án vasárnap, D. Campbell úr, Inverness szülötte, aki harminckét éven keresztül igazgatta az Aldourie középiskolát, a tó északi végénél fekvő dombokon sétálgatott. Leült olvasni, és egy pillanatra lenézett a tóra; úgy látta, hirtelen két csónak jelent meg odalent. Körülbelül háromnegyed mérföld távolságra voltak tőle, és egymástól körülbelül 150 yardnyi távolságra az Urquhart-kastély irányába haladtak. Campbell úr emlékezete szerint még csodálkozott is azon, hogy milyen furcsa útirányt választottak a »csónakok«, és azon is, hogy sem embereknek, sem evezőknek nem látta nyomát. Azután egészen váratlanul a bal oldali tárgy odahúzott a másikhoz, és megállt annak jobb oldalán. Majd mind a kettő alámerült, és eltűnt a szeme elől. Ez a beszámoló azért is értékes, mert azon – viszonylag kis számú – jelentések egyike, amelyek egynél több állatról számolnak be egyidőben a tó felszínén.
1952-ben Dr. Richard Synge megkapta a kémiai Nobel-díjat. Tizennégy évvel korábban, 1938 nyarán Fort Augustusban tartózkodott szüleivel és nővéreivel, és megpillantotta az egyik állatot a Ness-tóban. Így írta le a történteket: »Egyik reggel, 8 óra tájban megpillantottam egy sötét, púpszerű tárgyat a tavon; egy idő után elindult északi irányban a tó nyugati partjának közelében. Autónkkal valamennyien követtük, körülbelül 3 mérföldön keresztül. Meglehetősen gyorsan haladt, és alig észrevehető nyomdokvizet hagyott maga után, a parttól mintegy negyedmérföldnyire. Azután megállt, majd alámerült.«”
Azt lehetne hinni, hogy egy idő után elmaradnak a „látomások” – de a tó titokzatos lakója elpusztíthatatlannak bizonyult. Évről évre, hónapról hónapra megmutatta magát, tovább éltetve a legendát, függetlenül attól, hogy a szemtanúk mely társadalmi osztályhoz tartoztak. Egyszerű földműves vagy gróf, egyként részese volt a szenzációs élménynek, akár szárazon, akár vízen közlekedett, de a tavat átszelő légi utazás közben is látták.
Ráadásul jelek vannak arra nézvést is, hogy mind a háborús német sajtót, mind a Mussolini-rendszer lapjait élénken foglalkoztatta a téma. Göbbels lapja a brit turistaügynökség elmeszüleményének nevezte a Szörnyet, az olasz sajtó viszont komolyan vette a létezését s többször is beszámolt róla, hogy olasz pilóták végérvényesen „lebombázták” Nessiet. Mint láttuk, kétes sikerrel…


(Folytatjuk)

2019. október 25.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights